Információ megosztás:
Jelenleg a Highlander fő osztálytársai és versenyzői Audi Q5, BMW X3, Chevrolet Tahoe, Dodge Journey, Ford Explorer, Honda Pilot, Hyundai Santa Fe, Kia Sorento, Infiniti QX80, Lexus GX, Mazda CX-9, Land Rover Discovery, Mitsubishi Pajero, Nissan Patrol, Nissan Pathfinder, Peugeot 5008, Porsche Cayenne, Suzuki Grand Vitara, Toyota Land Cruiser Prado, Volvo XC90 és Volkswagen Touareg.
Első generáció (XU20, 2000-2007)
Az első generációt 2000 áprilisában mutatták be a New York-i Nemzetközi Autószalonon. Az autó 2000 végén került forgalomba Japánban, és 2001 januárjában exportálták. A karosszéria egyszínű, az utastérben öt vagy hét üléssel. Hossza 4681-4689 mm, szélessége 1826 mm, magassága 1679-1745 mm, saját tömege 1716 kg volt. Alapkonfigurációban csak elsőkerék-hajtású az autó, van 50:50-es fix nyomatékeloszlású összkerékhajtás is. A független felfüggesztésnek köszönhetően az út kényelme magasabb, mint a hasonló osztályú és méretű járműveknél "4Runner". Az Egyesült Államokban a felszereltségi szinteket hívták "Base", "Sport" és "Korlátozott".
Csak benzinmotorokat szereltek fel, egy négyhengeres, 2,4 literes (2362 cm³, 2AZ-FE, I4, 155 LE) és két 3,0 literes V-6-os (2994 cm³, 1MZ-FE, V6, 200 LE) és 3,3 liter (3310 cm³, 3MZ-FE, V6, 225 LE). A sebességváltó négyfokozatú automata volt (U140E/U140F/U241E) vagy egy ötfokozatú kézi (U151E/U151F).
Az alapfelszereltség része volt a blokkolásgátló fékek (ABS), a fékasszisztens és az elektronikus fékerőelosztás. A stabilitásszabályozást, a kipörgésgátlót és a guminyomás-ellenőrzőt opcióként kínálták, és később minden modell alapfelszereltségévé váltak.
2001-ben történt az első frissítés a műszerfalhoz és a középkonzolhoz. 2003-ban a modellt frissítették. Cserélték a keréktárcsákat, hűtőrácsot, mindkét lökhárítót, fényszórókat és hátsó lámpákat. Megjelent egy harmadik üléssor is, így az autó hétüléses lett. 2005-ben néhány modell harmadik frissítésen esett át.
Az Egyesült Államok Nemzeti Közúti Közlekedésbiztonsági Hivatala (NHTSA) 2002-ben és 2004-ben végzett törésteszteket oldallégzsák nélküli járműveken. 2002-es teszteredmények:
- Frontális ütközés (vezető) – 5 csillagból 4
- Frontális ütközés (utas) – 5 csillagból 4
- Oldalsó ütközés (meghajtó) – 5 csillagból 4
- Oldalsó rúgás (hátsó utas) - 5 csillagból 5
- Tetőszilárdság - 3 csillag az 5-ből
2004-es teszteredmények:
- Első ütközés (vezető) – 5 csillag az 5-ből
- Frontális ütközés (utas) – 5 csillag az 5-ből
- Oldalsó ütközés (meghajtó) – 5 csillag az 5-ből
- Oldalsó rúgás (hátsó utas) - 5 csillagból 5
- Tetőszilárdság - 5 csillagból 4
Az American Institute for Highway Safety (IIHS) töréstesztjein az autó "jó" minősítést kapott a frontális ütközésért.
2005-ben megjelent a crossover hibrid változata a névvel "Kluger Hybrid" vagy "Highlander Hybrid" (MHU28) 3,3 literes motorral (3310 cm³, 3MZ-FE, V6, 225 LE) első vagy összkerékhajtással. Az átlagos üzemanyag-fogyasztás 8,4-9,4 liter volt 100 km-enként.
Második generáció (XU40, 2007-2013)
A második generációs Highlander, az "XU40" kódnevet, a Chicagói Autószalonon mutatták be 2007 februárjában. A normál változat értékesítése júliusban kezdődött, a hibridé pedig 2007 szeptemberében. Az autó hossza 4785 mm, szélessége 1910-1917 mm, magassága 1729-1760 mm, saját tömege 1835 kg volt, vagyis mindhárom méretben nőttek a méretek, és ez, plusz a hangszigetelés növekedése tömegnövekedést eredményezett. A felszereltségi szintek neve megegyezik az első generációéval - "Base", "Sport" és "Korlátozott". Csak összkerék- vagy elsőkerék-hajtású. A kormányzás elektromos rásegítéssé vált. A gyártás Japánban, Kínában és az USA-ban zajlott.
A hagyományos autókat csak 2,7 literes benzinmotorokkal szerelték fel (2672 cm³, 1AR-FE, I4, 187 LE) és 3,5 liter (3456 cm³, 2GR-FE, V6, 268 LE). A sebességváltót öt- vagy hatfokozatú automatával szerelték fel (U151E, U760E). A hibrid modelleket 3,3 literes V-6 motorokkal szerelték fel (3310 cm³, 3MZ-FE, V6, 225 LE) és 3,5 liter (3456 cm³, 2GR-FXE, V6, 245 LE).
2010-ben a modellt frissítették. Az elejét alaposan áttervezték, új fényszórókkal és új hűtőmaszktal.
Az Egyesült Államok Autópálya-biztonsági Intézete (IIHS) törésteszteket végzett a Highlanderrel részleges átfedésben lévő frontális ütközés során, és "jó" minősítést adott minden kategóriában, kivéve a "fej/nyak", ahol a minősítés "elfogadható". Az oldalütközési teszten minden kategóriában "jó" volt az értékelés. 2008-ban az amerikai "National Highway Traffic Safety Administration" (NHTSA) töréstesztjeit végezte, hogy megértse, mennyire biztonságos az autó az emberek számára. Az eredmények a következők voltak:
- Első ütközés (vezető) – 5 csillag az 5-ből
- Frontális ütközés (utas) – 5 csillagból 4
- Oldalsó ütközés (meghajtó) – 5 csillag az 5-ből
- Oldalsó rúgás (hátsó utas) - 5 csillagból 5
- Tetőszilárdság - 5 csillagból 4
A jármű biztonságáról az alábbi alapfelszereltség gondoskodik: az elektromos szervokormányt azonnal módosító járműstabilitás-ellenőrzés, kipörgésgátló, blokkolásgátló fékrendszer, elektronikus fékerő-elosztással ellátott fékasszisztens, valamint dombon induláskor a hátragurulást megakadályozó rendszer. Szintén alapfelszereltség az abroncsnyomás-figyelő, a vezető térdlégzsákja, az első ülések oldallégzsákjai, az oldalsó függönylégzsákok mindhárom üléssorhoz, amelyek borulásérzékelőt tartalmaznak, valamint az aktív első fejtámlák.
Harmadik generáció (XU50, 2013-jelenleg idő)
A 2013. márciusi New York-i Autószalonon bemutatták a "Highlander" harmadik generációját, amelynek gyártása 2013 decemberében kezdődött. Ugyanazon a "Toyota K" platformon alapul. A külső kialakítás jelentősen átalakult. Az autó hossza 4854 mm, szélessége 1925 mm, magassága 1730 mm, saját tömege 2045 kg volt. A külső méretek ismét nőttek elődjéhez képest, a tömeg pedig 200 kg·mal nőtt. Először jelentek meg nyolc üléses modellek. A belső kárpitok csavargai és minősége javult. A gyártás Kínában és az USA-ban zajlott.
Csak az alábbi jellemzőkkel rendelkező benzinmotorokat szerelték be:
- 2,0 liter (1998 cm³, 8AR-FTS, I4, turbófeltöltős) 235 LE teljesítménnyel.
- 2,7 liter (2672 cm³, 1AR-FE, I4) 187 LE teljesítménnyel.
- 3,5 liter (3456 cm³, 2GR-FE, V6) 268 LE teljesítménnyel.
- 3,5 liter (3456 cm³, 2GR-FXE, V6, hibrid) 245 LE teljesítménnyel.
- 3,5 liter (3456 cm³, 2GR-FKS, V6) 278 LE teljesítménnyel.
A használt sebességváltó csak automata volt - hatfokozatú "U660E/U760E" vagy nyolcsebességes "UA80E/UA80F".
A standard opciók közé tartozik a sávelhagyásra figyelmeztetés, az ütközésfigyelmeztetés, a holttérfigyelés, "HD Radio", "Bluetooth", multimédiás rendszer "Toyota Entune" és egy 6,1 hüvelykes érintőképernyős audiorendszert.
A frissítést 2017-ben hajtották végre, az autót 2016 márciusában a New York-i Autószalonon mutatták be. A külső változások a fényszórókat, a hátsó lámpákat érintették, új karosszéria- és belső színek jelentek meg.
A 2016-os autót a "National Highway Traffic Safety Administration" (NHTSA) amerikai ügynökség törésteszteknek vetette alá, amelyek eredményei a következők voltak:
- Összesített értékelés: 5 csillag az 5-ből
- Frontális ütközés (vezető) – 5 csillagból 4
- Frontális ütközés (utas) – 5 csillag az 5-ből
- Oldalsó ütközés (meghajtó) – 5 csillag az 5-ből
- Oldalsó rúgás (hátsó utas) - 5 csillagból 5
- Tetőszilárdság - 5 csillagból 4


















